Tegnap végérvényesen vége lett a második évemnek az egyetemen! Lassan kezdem megszokni az egyetemi légkört, az "új" embereket - brutálisan lassan alkalmazkodom az új helyzetekhez és emberekhez: de legalább már ezt is tudom magamról - már nem ijedek meg ha valamit nem értek az előadáson, és azt hiszem kezdek megint maximalista lenni magammal szemben. Már nem csak "túlélni" akarom az egyetemet, hanem tanulni és okosodni, jobban teljesíteni mint előző félévben. Most, hogy két kemény félév után még össze tudtam szedni magam és le tudtam vizsgázni, nem is vagyok olyan elégedetlen.
Ha már tanulás és felfedezés: a vizsgaidőszak alatt szinte minden időmet a lakásban lévő kanapén töltöttem így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem kis otthonunkról:
Addig is: Hello délutáni szunyóka, zenehallgatás és olvasgatás!
Zene: Middlemist Red válogatások
Ha már tanulás és felfedezés: a vizsgaidőszak alatt szinte minden időmet a lakásban lévő kanapén töltöttem így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem kis otthonunkról:
- Bármilyen kicsi is a lakás, az entrópia megállíthattalanul növekszik benne. Az első mosatlan kávés csészével kezdődik a teljes káoszba torkolló folyamat, aminek végén garantált a teljes napot igénybe vevő takarítás.
- Azt hittem ha éjszakára nyitva hagyjuk az ablakot akkor a galéria ágyon beáll a kellemes 25°C amiben már aludni is lehet. Nagyobbat sem tévedhettem volna... Az egy dolog, hogy a meleg levegő felfelé száll, de amikor odakin már csak 21°C van a lakásban pedig még mindig 29°C akkor úgy érzem nagyon becsaptak.
- A nyitott, lefüggönyözött ablak jobban szigeteli a lakást, mint télen a csukott, kipárnázott.
- A legyek, bogarak és a szöszök valahogy mégis keresztül jutnak a függönyön, amiket aztán nem győzünk kikergetni és felporszívózni.
Addig is: Hello délutáni szunyóka, zenehallgatás és olvasgatás!
Zene: Middlemist Red válogatások
bék.a